A tegnapi nap Észak-Lomboké volt, így a mai napon Dél-Lombok került terítékre. Az időjárás ismét kegyes volt: ragyogó napsütés és 32 fok.

Kutába érve nagyon sok turistával találkoztunk. Ez azért volt meglepő, mert napi átlagban 2-3 "fehér embert" láttunk eddig. (A megérkezés volt a legkirívóbb, amikor ázsiai volt mindenki a reptéren)

Kuta híres tengerpartjairól, ezek közül a Seger beach-re esett a választás. Ez a szörfösök paradicsoma, már útközben elrobogott pár szörfdeszkás fiatal a part felé.

A Seger beach nagyon szép, fehér homokos tengerpart, kristálytiszta vízzel és szélein sziklákkal, dombokkal.

A partra leérve rögtön megtaláltak minket a mozgóárusok. Az egyik kiskölök nagyon jól beszélt angolul és eldicsekedett azzal, hogy minden országnak tudja a fővárosát. És tényleg! Teljesen le voltam nyűgözve. Több kisgyerek is próbálta eladni a portékáját. Egyiptomban már megtanultam, hogy hogyan lehet megszabadulni az agresszív marketinget folytatóktól: nem törődve velük társalgást kezdeményeztem egy, a közelben ülő helyi sráccal. A dolog bevált, az árusok továbbálltak.

Ideje volt továbbállni. A Seger beach melletti rész került körbejárásra. A dombokon turisták fotózták magukat, vagy a legelő marhákat.

Térdre ereszkedve próbáltam képeket készíteni a tengerben, de majdnem ráfáztam: a hullámok elsodortak és teljesen eláztattak. Majdnem odaveszett a fényképező is, de végül pár vízcseppel megúszta.

Apropó, veszteség. Ma a napszemüveget sikerült elhagynom. Még szerencse, hogy van még kettő :)

Az ég beborult és ideje volt elindulni hazafelé. Ameddig lehetett, a tengerpart közelében futó út volt igénybe véve, majd a navigációt hívtuk segítségül. Ez olyan "jól sikerült" hogy Kutától nyugatra sikerült eltévedni. Persze, a látkép most is kárpótolt. Teraszos rizsföldek, hegyek és völgyek váltakozva.

Illetve, sikerült az út során olyan falvakat is érinteni, ahol a lakosok nem sűrűn láttak még fehér embert. Nem tudom, hogy ez tényleg így van-e vagy csak ennyire lelkesek és emberszeretőek. Mindenesetre hangos ovációval és integetéssel üdvözöltek. Elég meglepő, szívet melengető, és néha mókás volt a dolog.

A nap legmulatságosabb epizódja az volt, amikor a forgalom felőlem eső része megállt, hogy elengedjen egy hatalmas teherautót, ami az ellenkező irányból érkezett. Ezután a forgalom haladhatott tovább. Igen ám, de rossz irányba mentünk. Korrigálás után, sikerült irányba állni hazafelé. És ekkor, egy kis falucskában, a leglatyakosabb földútnál utolértük a teherautót és araszolhattunk mögötte hosszú perceket.

A maradék út már eseménytelenül telt, kitaláltunk a "dzsungelből", meglettünk.

Pakolás és alvás. Holnap új hely következik!