Tegnap fáradt voltam már az íráshoz, így ma gépelem le az élményeimet nektek. Az eddigi leghosszabb út van a hátunk mögött: Elsőként a Batur vulkánt néztük meg, majd két vízesés következett, végül a majomerdő.

A négy látnivaló közül hármat láttam már, de így is nagy élményt jelentettek. De lássuk sorban őket: A kiadós reggeli után (ananászos palacsinta mézzel) elindultunk nyugat felé. Bevallom, kissé "orosz rulettet" játszottam, mivel a korábbi napok tapasztalata alapján esélyes volt, hogy egy durva esőzónába futunk bele.

Menet közben az motoszkált bennem, hogy csak nyugatra kellene mennünk és a vízeséseket megnéznünk Ubudnál, de az ösztönöm azt súgta, hogy forduljunk északnak a hegyek felé. Kisvártatva így is tettem, és már a buja fák alatt kaptattunk is fölfelé. Ahogy följebb és följebb értünk, úgy lett egyre hidegebb. Kisebb megállók után fél 12-kor elértük a Kintamani hegyet és megcsodáltuk a Batur vulkánt a mellette elterülő hatalmas tóval. Az idő nagyon jó volt, sütött a nap. Hogy nem fázzunk, a lábunkra csavartuk a szarongokat. 

Délben egy panorámás étteremben ebédeltünk. A tulaja és a személyzete is kínai volt. Úgy látszik, hogy a kínaiak már itt is terjeszkednek.

Ebéd után elindultunk dél felé. A cél a Tegenungan vízesés volt Ubud mellett. Egy órás motorozás után elértük a helyet.: A vízesést már láttam februárban, de most más volt: a lezúduló víz - valószínüleg a nagy esőzések miatt barnás színü volt.

Néhány fotó után elindultunk a másik vízeséshez. Ez a szintén a közelben lévő "Kanto Lampo" vízesés volt. Jóval kisebb a Tegenungannál, de szép vízesés, aminek az aljába bele lehet állni anélkül, hogy elsodorna a víz.

Itt is készítettünk pár fotót, majd úgy döntöttünk hogy elég időnk van a visszaútig. Visszaindultnk Ubud felé, hogy megnézzük a majomerdőt Ubudban. Jártam már itt, de leírom azért azoknak akik nem tudják miről is van szó: Képzeljünk el egy állatkertet, de csak majmok vannak benne.

Természetesen most is volt egy-két eset, amikor menekülni kellett a kis agresszív dögöktől. De sikerült túlélnünk a kalandot. ;)

A másfél órás út hazafele már csak hab volt a tortán :D