Tegnap két merülésre mentünk Padang Bay kikötőjéből. Korábban - még a búvárbázison - csatlakozott hozzánk egy fiatal, életvidám holland leányzó. A társaságba bekapcsolódott még Viktor is, akit régóta ismertem már és egy nappal korábban érkezett meg Balira. Csapatunk így négy főből állt, melynek vezetője Wayan Yuli lett.
A merülőhelyek most nem Balin voltak: Egy kisebb szigetre mentünk, ami Bali és Lombok között található. Gyorshajó vitt minket Nusa Penidára, ami arról híres, hogy van egy "tisztító állomása", ahol kisebb élőlények szorgoskodnak a ördögrájákon.
A hajónk nyaktörő iramban vágott keresztül a nagy hullámokon, majd harminc perc száguldás után megérkeztünk a merülőhelyre. A víz viszonylag nyugodt és nagyon tiszta volt - a Bali környéki vizekkel ellentétben. Izgatottan ugrottunk és kezdtük el a merülést.
Az első 35 perc szinte maga volt a tömény unalom. De aztán megjelent az, amiért a helyre jöttünk. Valahogy úgy tudnám leírni az egészet, mint amikor nagyon sokat várunk az imádott személyre - kicsit már idegesítően sokat, és már-már lemondunk róla - de végül megjelenik. És mi elfelejtünk minden negatív dolgot. Csak élvezzük a másik társaságát.
Nekem ezt jelentette életem első találkozása egy ördögrájával..
Óriási, kecses, nyugodt, gyönyörü állat, ami inkább tünik földönkívülinek, mint eviláginak. Szerencsére sikerült jó pár videót készítenem is róla.
A merülés után újabb vad vágta kezdődött a hullámokon, néhányan elég nehezen viselték az utat a tengeribetegség elleni gyógyszerek bevétele után is. A második merülés egy un. áramlatos merülés volt. Nem mondom hogy nem volt jó, de nem adott semmi maradandót.
A visszaúton nagyon kemény zivatarba kerültünk, hatalmas hullámok voltak, a part sem látszódott. Végül sikeresen beértünk és kipakolás után visszaindultunk Candidasaba.
A formalitások elintézése után a Crazy Kangaroo nevü étteremben beszélgettünk késő estig. Mivel profi táncosok vagyunk, a holland leányzót rendesen megtáncoltattuk. Majd hazavittem Viktort motorral.
Holnap visszaindulunk Lombokra!
