Eljött hát a pillanat: Bali, utolsó nap. Reggel kilencre a recepcióhoz jött Leonardo és elmentünk fodrászhoz. Tizenkilenc nap óta nőtt a szőr rajtam és már kezdtem úgy kinézni, mint egy terrorista :)

A "fodrász szalon" egy lepukkant, fülledt kis helység volt, ahol a fodrásznő kislánya játszadozott a hajszárítóval. Csakhamar egy fekete lepel került rám, majd a facebookos fotóm alapján a fodrász hölgy - hellyel-közzel - formára borotvált.

Ezután robogóra pattantunk és a közeli bodegánál pihentünk le. Itt chipset, gyümölcsöt és pálmabort lehetett kapni. Körülbelül három órán keresztül ücsörögtünk, ittunk és beszélgettünk Leonardoval az élet "nagy dolgairól". Bevallom, ez a jószívü, nyílt, mosolygós srác nagyon közel került a szívemhez, bár csak felületesen ismertük egymást. Miközben beszélgettünk, már akkor kicsit elszomorodtam, hogy búcsút kell intenem neki és Balinak. 

De, ideje volt a hotelhez visszamenni és kicsekkolni. Volt még egy kis idő a transzfer megérkezéséig, így a recepción dolgozó leányzóval váltottunk pár szót.

Megérkezett a transzfer. Az út eseménytelen volt, körülbelül huszonöt perc alatt kiértünk Padang Bay kikötőjébe. Jegyvásárlás következett, majd a komphoz cipeltük a csomagjainkat.

A hajó vagy előbb indult el - vagy a korábbi indult később - de délután öt helyett már fél ötkor elindultunk. A színvonal a korábbi komphoz hasonló volt: lepukkant, ősrégi teknő, kosz mindenütt és persze a kihagyhatatlan, 18 fokon üzemelő légkondicionáló. Hátul imádkozóhely volt kialakítva az utasoknak, illetve egy rögtönzött büfé is.

Indulás előtt - mintha csak az X faktor elődöntőjét néznénk - egy együttes állt az utasok elé, majd egy fiatal, lányos külsejű srác szavalt egy verset/szöveget. Ezek után körbejártak, hátha valaki ad némi aprópénzt.

A hajó elindult. Gyorsan haladtunk mert Lombok felé lejt a tenger :) Már leszállóban volt a nap, amikor vihar csapott le, hatalmas hullámokkal. Sok utas kiment hányni, valaki a szemetest ölelgette, mások a földön feküdtek.

Szerencsére a hajót túl sok rozsda tartotta össze, így nem történt komolyabb baj. Másfél óra elteltével már nyugodtabb vizekre értünk. Kint fülledt meleg és dohányzó helyiek, bent jéghideg és mindenféle pózban alvó emberek.

Lombok egyre közelebb került. Azt gondoltam, a hajó van olyan gyors, hogy megérkezünk korábban. (Általában a kompút 4-4.5 óra) De a kikötőbe beérve a hajónak meg kellett várnia a korábbi kompot. Egy helyben vesztegeltünk még majdnem egy órát. Szerencsére újra találtam egy helyit aki jól beszélt angolul, így elcseverésztük ezt az időt.

A komp befutott közben a kikötőbe. Bang-bang a sofőrünk a parkolóban várt: Lomboki szállásunk már csak karnyújtásnyira volt.