A mai nap az utolsó volt Lombokon. Természetesen mára is jutott program, egy közeli szigetre mentünk el henyélni és snorkelezni. Mondjuk, az alapötletnek jobban tetszett: a Rinjani vulkánhoz vittek volna el. Ez egy nagyon szép, vadregényes hely, ahova trekking túrákat vezetnek. És ez is a probléma: a vulkán kalderájában lévő tavat csak gyalogosan lehet megközelíteni. Erre pedig másfél, két nap kellett volna. "B" tervként a hotel tulajdonosa felajánlotta, hogy kivitet minket az egyik közeli szigetre.

Sofőrünk, Bang-bang elvitt a közeli halászkikötőhöz. A hajónk kapitánya úgy nézett ki, mint egy shaolin szerzetes a karatefilmekből. Elsőnek egy közelebbi helyre mentünk, ahol két utast kitettek. Majd a hajónk továbbsiklott egy másik szigetre, ahol végülis megállapodtunk.A sziget maga nagyon szép volt, kis dombbal, pálmafákkal, homokos partszakaszokkal. De! Rengeteg-sok szemét csúfította el a partszakaszt. Már a sziget felé menet is tele volt a víz müanyag zacskókkal és mindenféle hulladékkal, de a szigeten uralkodó állapotok megdöbbentettek.Természetesen ez az egész régióra jellemző (hol kisebb, hol nagyobb mértékben) de egy ilyen, relatív távoli szigeten, ahol állandó lakosság sincs, nagyon kiábrándító látványt nyújtott.

Mivel pont délidő volt, úgy gondoltam, nem kockáztatok meg egy kiadós leégést. Fejkendőben, rövidnadrágban, vízálló felsőben és hüsítővel jócskán felfegyverkezve körbejártam a szigetet.

Az egyik partszakaszon halászok álltak a vízben, mit sem törődve a gyilkosan tüző napsugarakkal. Az egyikkel szóba elegyedtem. Nagyon jót beszélgettünk, közben helyi kávéval is kínált.

Félóra elteltével búcsút intettem és továbbmentem. A sziget nyílt víz felőli oldalához értem, ahol már kevesebb szemét volt és sziklásabb tengerpart.

A pálmafákat és a bokrokat kaktuszok váltották fel. Továbbhaladva a sziklás rész újra homokosabb partra váltott, benne mangrovéval.

Megtettem a szigetkört, ideje volt a víz alá is bekukkantani. Sajnos a láthatóság ismét rossz volt. Ennek ellenére sikerült megfigyelni egy kíváncsi homárt, aki mellett egy nagy csigába bújt rák araszolt. Egy félméteres teknős is előkerült egy sziklaüreg alól. Sok kis hal úszkált a gyönyörü korallok és a tengeri növények között.

Kora délután lett, a felhők teljesen eltakarták az eget. Vihar közeledett, visszaindultunk a szállásra.

Holnap két repülőút is vár! És az utolsó búvárkodás idén... ;)