Miután búcsút intettünk Lomboknak, gépünk Kuala Lumpur felé vitt minket. Érdekes amúgy a légitársaságok és dolgozóik gondolkodása: valahol engedik hogy - ha van szabad hely - bárhova ülhessünk. Máshol pedig nem. Az Air Asia járatán nem engedték hogy üresen hagyott székekre üljek, így egy Koreai cserediák és egy Indonéz vályogvető közt kellett utaznom (nem tudom, valójában kik-mik voltak, csak szemre ítéltem)

Kuala Lumpurban három órát kellett várnom, de ez gyorsan elment: olyan alapos és sok a biztonsági ellenőrzés, hogy alig maradt időm. Érdekes volt még, hogy sehol sem lehetett vizet kapni. Illetve lehetett, de csak a becsekkolás előtt, ahol meg úgyis elveszik a folyadékot.. cseles..

Felírtam a képzeletbeli noteszomba, hogy legközelebb kulacsot kell bekészítenem. 

A Kuala Lumpurból Maléba tartó gépet időközben "updatelték": nem a szokásos Airbus-t, hanem egy jóval nagyobbat kaptunk. Az update-ből sajnos csak a személyzet létszámának megnövelése maradt ki: a háromszor nagyobb gépen csak 4-5 stewardess dolgozott.

Három és fél óra repülés után érkeztünk meg Maléba, ahol egy majdnem egy órás sort álltunk végig, míg a csomagjainkért eljutottunk. A korábban leegyeztetett transzfert nem találtam, így kivettem helyi valutát (nagyon szép a pénzük!) és egy shuttle busszal elvitettem magam a hotel közelébe. (Mokás volt, hogy a buszon csak én voltam fehér ember)

Leszállás után a busznál rögtön megtalált egy helyi srác, aki nagyon készséges volt és szerette volna elvinni a bőröndömet. Nekem ez gyanús volt: honnan tudhatná bárki is, hogy a shuttle busszal érkezem?? Így,arra hivatkozva, hogy törékeny dolgok vannak a bőröndben, saját magam húztam-vontam magam után.

A környék egyre sötétebb lett, egyre több sötét alakkal. Bevallom, megijedtem rendesen: mi van, ha valami rossz környékre visznek el és... nem is mondom tovább.

Gyanúmat megerősítette, hogy az utcán csődület támadt, mindenféle alakokkal. Úgy döntöttem, nem követem a srácot, hanem megállok és "megfontolom", mit tegyek. Persze, igazából nem tudtam, mit tegyek, mivel nem tudtam a hotelt felhívni, helyi telefonkártya híján. Megtorpanásomat a srác is észrevette. Megállt, visszajött hozzám és azt mondta, hogy már majdnem "ott vagyunk". Mivel az utcán a csődületnél két rendőr jelent meg, odamentem és megkérdeztem tőlük, merre van a jó irány a hotelemhez. Közben "helyi segítőm" felszívódott. Közben az is kiderült, hogy a csődület azért támadt, mert valakit elütöttek: egy megrongálódott kerékpár feküdt az út szélén. 

A rendőrök útbaigazítottak. És ekkor egy másik srác jött, hogy mutassa az utat a Hotel felé.. már nem is tudom, miért kezdtem el követni: Fáradt és frusztrált voltam.

Megérkeztünk a hotelhez. Korábbi segítőm is ott volt.. Tényleg, csak segíteni akart, mivel a hotel hordára volt. Nagyon szégyelltem magam: tanulnom kell még a bizalmat.. Miután felvitte a bőröndömet a harmadik emeletre, borsós borravalót adtam neki.