A nap izgalmasan indult: a hotel személyzetének nyomát sem leltem, habár hétre volt meghirdetve a reggeli. Szerencsére volt tartalékban egy csokis muffin, amit méregdrágán vettem a Kuala Lumpur-i reptéren.

A beígért transzfer is elmaradt, így a komp irányába vettem az utat, gyalogosan. A szerencse pár méter megtétele után újra kegyeibe fogadott: egy idősebb helyi emberke (kissé hasonlított a mikulásra) megállt motorjával és kérdezte hogy merre megyek. - A komphoz! Feleltem. Ő felajánlotta hogy elvisz. Felpattantam mögé és már robogtunk is a kikötő felé. Bal kezemmel a bőrönd fogantyúját tartottam, jobb kezemmel frissen szerzett jótevőm vállát markoltam. Az út nem tartott csak 3-4 percig, de ezalatt is jót beszélgettünk. Kiderült, hogy "mikulásom" főszerkesztő a Malé-i újságnál.

Megérkeztünk a kikötőhöz. Jegyvétel után nem sokkal elindult a komp. Persze újra csak én voltam fehér ember a fedélzeten :D

A Malé-i kikötő Hulhumalétól kb. 20 percnyire van. Kiszállás után taxit fogtam és elvitettem magam a "Jetty 1" kikötőhöz. Mivel a gyorshajóm nem érkezett meg, a helyiek segítettek nekem: telefonálgatni kezdtek. Elsőként a hajótársaság vonalát, majd a szállásom telefonját hívták. Végül kiderült, hogy a hajó nem onnan indul, ahonnan jelezték, hanem az ellenkező oldalról, a "Bank of Maldives" közeléből.

Megtaláltam a hajót. Rövid várakozás után elindultunk. Mit mondjak? Fantasztikus érzés volt: A korábban csak filmekben és képeken látott hely elevenedett meg a szemem előtt. Kis, pálmafás szigetek, vízre épített bungalók és azúrkék, tiszta tenger. A tisztáról jut eszembe: Indonéziával szemben itt, - szinte mindenhol - nagy tisztaság van. Elsőként naivan azt hittem, hogy azért, mert az emberek itt másképpen állnak a környezetükhöz. De ez nem igaz. Az eszmefuttatást viszont később folytatom.

A gyorshajó 40 perc alatt vitt Maafushira. A sziget nem a szokásos luxus apartmanokkal van körülvéve. Inkább úgy írnám le, mintha Rózsadombot Csepellel, vagy Vecséssel kellene összehasonlítani :) Van itt iskola, templom és még börtön is!

A búvárbázisra jelentkeztem be előbb, majd a szállást próbáltam megtalálni a rekkenő hőségben. A "Ci Ritorno View" vendégház egy nagyon kulturált, elérhető árú szállás, nagyon kedves személyzettel.

A "welcome drink" és a berendezkedés után az első merülés következett. Hajóroncsot merültünk: a "Kuda Giri-t". Nagy, szép teherhajó, méltóságteljesen fekszik tengeri sírjában. Később még egy kisebb teknőst is láttunk.

Amíg a merüléssel nagyjából meg voltam elégedve, addig a búvárcenter alkalmazottairól nem tudom ezt elmondani. Három fiatal helyi srác, flegmák, lusták, semmi alázat és segítőkészség nincs bennük. Amíg más helyen szó szerint kiny@lják az ember fenekét, addig itt úgy kellett könyörögni, hogy a ruhám cipzárját felhúzzák. A súlyokat a parton hagyták, egy kollégájuk hozta utánunk jetski-vel. Így majdnem fél órát késtünk a merüléssel. A reduktort fordítva csavarták fel a palackra, és még sorolhatnám. Remélem, holnap már jobb lesz a helyzet.

A nap már lemenőben volt. Még készítettem pár képet a jópofa helyi iskoláról és a környező panorámáról. Ekkor vettem észre a sziget nem annyira frekventált részein a szeméthegyeket. Valószínüleg az a koncepció, hogy a turisták által látható/bejárt területeket óvják-takarítják, a többi viszont le van magasról sz@rva..  

Holnap négyet merülök, ideje pihenni ;)