Két óra alvás után igyekszem rendberakni magam: ruhaváltás a wc-n, majd beteszem a nagy bőröndöt a csomagmegőrzőbe. Megkeresem a városközpontba vivő gyorsvasutat (Klia Express). A retúrjegy kb. hatezer forintnak megfelelő bakfitty. Nem olcsó, de ezért egy gyors közlekedési eszközt kap az ember, ráadásul internet is van! A klímát persze itt is ezerrel tolják az arcodba, szóval nem árt egy kapucnis pulcsi, vagy valamilyen meleg felső.
Az út kb. 45 perc a Kuala Lumpur Sentral-ig. Itt egy metróhoz hasonló vasúttal kell menni 5 megállót, ha a Petronas toronyhoz szeretnénk eljutni (Kuala Lumpur City Center).
A belváros nagyon jó benyomást tett rám: széles utak, nagy épületek, mindenhol felhőkarcolók. Mintha Dubai-ban lennénk. De! Egy óriási különbség: Amíg Dubai rideg és sivár benyomást keltett, itt nagyon sok a fa, bokor, növény. Az egész környezet él. A Petronas tornyok melletti park is teli van mindenféle őshonos fával. Ezek hatalmas gyökérzettel rendelkező őskövületek, mintha az Indiana Jones filmekből vételezték volna őket.
Körbejárom a környéket, majd a Petronas toronyban lévő szupermarketben reggelizek. A Starbucksban van ingyen internet. A WC-k tiszták, ingyenesek (ezt szándékosan írom le, később kiderül, hogy miért)
Reggeli közben megnézem, hogy mire lehet még időm ittlétem alatt. A közelben van a Menara Tower és kissé távolabb egy kínai templom. Az előbbi egy TV torony, rajta kilátóval 276 méteres magasságon. Ide próbálok eljutni szemmérték alapján. Ez olyan jól sikerül, hogy kétszer eltévedek :) Szakad rólam a víz. 30 fokos meleg van, 300 %-os páratartalommal. Mindez december 25.-én!
Harmadik próbálkozásra sikerül eljutnom a toronyhoz: ez igazából csak annak köszönhető, hogy útközben belefutok két maláj leányzóba, akik szintén a toronyhoz tartanak. Közösen folytatjuk az utat felfele. 
A jegy 105 malájziai pénz (6800 Ft). Ezért a legfelül lévő "napozóterasz" járható körbe, illetve van alatta egy "megfigyelő terasz" is. Ez egy zárt rész, ahol ingyenesen használható távcsövek is vannak. És persze, rengeteg ajándék bolt.
A lift viszonylag gyorsan felvisz a legfelső részre. Enyhe szél fújdogál, de nagyon jó idő van fent. A Petronas tornyok tetejével körülbelül egy magasságban vagyunk. Van két üveg kalitka is, ahol némi sorban állás után fotózhatja magát, aki elég bátor. Mintha a levegőben állnánk. Alattunk pedig a hatalmas mélység. Bevallom, én kihagytam.. ;)
A nagy kavarodásban sajnos szem elől tévesztettem a lányokat. Pedig jó volt velük cseverészni.
Elindulok visszafele, mert még meg szeretném nézni a kínai templomot.
Visszaúton útba ejtem még a Petronas toronyt. A szupermarket földszinti részén megyek végig. Reggel kihalt volt minden, most viszont zsúfolásig telve emberekkel. Karácsonyi ének bömböl mindenhonnan. Érdekesen hat, itt Ázsiában.. A WC már nem ingyenes, a tábla szerint 2 maláj ringgitet kell fizetni a "tiszta luxus élményéért"
Elhagyom a plázát. A templom Kb. 2 km-re található "Kuala Lumpur Sentral" állomástól. Nekem persze kétszer ekkora út volt, mert újfent sikerült eltévednem és az ellenkező irányba elindulnom. Közben felhős lett az ég. Elkezdett szakadni az eső. Ebben a melegben viszont nagyon jól jött!
Érdekes amúgy, hogy a kínai negyedben senki sem tudta hogy hol van - a tőlük 3 km-re lévő - kínai templom. :)
Az eső szemerkélt, miközben kaptattam fel a dombra, hogy elérjem a templomot. Rengeteg kocsi, és busz jelezte, hogy jó helyen járok. Megérkeztem a Thean Hou templomba.
Az épület érdekesen fest, mivel tradicionális kínai stílusban készült. A környezetében viszont minden épület modern.
Magában a templomban valószínüleg csoportos/tömeg- esküvőket tarthattak, mert a konferenciaterem telis-tele volt felcicomázott asztalokkal, székekkel. Minden nyüzsgött a kínaiaktól, sokan ünneplőben vagy elegáns esküvői viseletben feszítettek.
Körbefotóztam a templomot, majd elindultam visszafelé. Az expresszről rossz helyen szálltam le, de ezt a fáradtságomnak tudtam be.
A reptérre érve kiváltottam a csomagomat és rendbe tettem magamat a wc-n. A "nomád körülmények közötti" tusolás után ruhát váltottam. Készen álltam a repülésre. Már csak két út volt hátra. Nem tudtam, hogy ezek tesznek majd legjobban próbára..
